"Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség." (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 6. vers)

Ismerős a mondás, hogy a szándék számít? Akkor használjuk ezt, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, de az indíttatás jó célú volt.

Ilyenformában tudom elképzelni a fent idézett igevers mondanivalóját is: lehet a szándékod jó, de - és ezt készpénznek veheted - biztos rossz vége lesz. Igyekezhetsz bármennyire, hogy majd te önmagad megoldod az élethelyzeted, hogy majd eljutsz a megvilogosodásra. A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy ez neked sohasem fog sikerülni. Meghalsz.

Azonban, mint mindig, a Biblia nem hagy magadra tanácstalanul. Ott a megoldás: a Lélek (azaz Szent Lélek) gondolata élet és bölcsesség. Arra kell törekednünk, hogy a Szent Lélek lakjon bennünk és ne arra, hogy majd mi megjavítjuk önmagunkat! Majd mi megváltjuk magunkat! Ez csak emberi gondolat. Esélyed sincs a sikerre!

Fogadd be a Szent Lelket, fogadd el, hogy már megváltott téged Jézus és akkor a benned lakó Lélek által élet és bölcsesség forrása leszel.

“Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János evangéliuma 11. fejezet 25‭-‬26. vers)

Azt hiszem, ezt az igeverset csak ‘részletekben' tudjuk igazán megérteni és főleg a gyakorlatba ültetni.

Lássuk is az első izgalmas részt: “Én vagyok a feltámadás és az élet,”. Azt hiszem, ez eléggé egyértelmű. Az igazi Életet csakis Jézusban tudod megélni, sőt ha terveid vannak a feltámadással kapcsolatban akkor sem kerülheted ki Jézust. Ő a feltámadás, csakis egyedül Ő tud téged is ezzel megajándékozni.

“aki hisz énbennem, ha meghal is, él; “ akkor ez hogy is van? Meghalunk, de élünk? Juhú! Minden gondunk megoldva! Minden örökélet kutatót, az örök ifjúság elixiriumának tudását megelőztük! Meghalunk, de mégis élünk! Semmi mást nem kell tennünk csak hinni Jézusban és az Ő feltámadásában! De… akkor mi a feltámadás? És miért említi az igevers, hogy Jézus az élet ÉS a feltámadás? Ha nekünk elég az élet? Lehet, hogy egy kicsit más perspektívából kéne értelmezni ezt a részt? A magyarázat nem lehet más, mint hogyha hiszel Jézusban, a feltámadásában, akkor miután “elalszol az Úrban” részese leszel a feltámadásban.

“és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” - mintha az előbbi gondolatot olvasnánk fordított sorrendben. Csakhogy a Biblia a feltámadás után két lehetőséget is említ: örök élet vagy örök halál. Így már egyértelmű miért a fenti sor: nem elég, hogy feltámadsz az utolsó ítéletre, hanem úgy kell feltámadj, hogy hiszel. Hogy teheted ezt meg? Hogy élet minden percében hiszel. Minden mozzanatát úgy éled meg az életednek, hogy lehet ez az utolsó amit teszek, s hinnem kell azt,hogy Istenben minden lehetséges, hogy Jézusban nekem is nyitva áll a feltámadás.

Már csak egy kérdés maradt: “Hiszed-e ezt?”

"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!" (Ézsaiás könyve 25. fejezet 8. vers)

Ez egy ígéret! Azt hiszem, aki közeli barátját, szeretett családtagját vesztette el, az most könnyes szemmel olvassa ezt az igét. Igen, viszontlátjuk egymást. Igen, nem lesz több könny, nem lesz fájdalom.

De álljunk csak meg egy pillanatra! Mit jelent az, hogy leveszi népéről a gyalázatot. Mit jelent ez? Miért van gyalázat Isten népén?

Gondolj az apostolok életére! Gondolj az első keresztények életére! Nem volt sétagalopp az életük, s sokszor a haláluk során szörnyű kínokat éltek át. De azt se feledd, hogy a mai materialista, gúnnyal, kiközösítéssel teli világban sem egyszerű Isten gyermekének lenni. Lehet, hogy ma nem fizikai fájdalom, terror az, amivel a környezeted “fizet”, hanem csak lelki terror, internetes zaklatás, kiközösítés és azt hiszem folytathatom a sort. Erre a gyalázatra gondolt itt a szerző!

S ki lesz az, aki ezt a gyalázatot leveszi? A szerző azt mondja: az én Uram.

Kecsegtető a végső győzelem a halál, betegség, fájdalom felett, de tudnod kell, az út nem egyszerű. Ha azonban Isten a te Urad is, aki képes legyőzni a halált - és örök élettel akar megajándékozni -, gondolod a győzelem felé vezető utadon egyedül hagy?

Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. (Pál levele a rómaiakhoz 5. fejezet 8. vers)

Húsvét. Szenvedés. Halál. Feltámadás. Öröm. Népszokások. Tobzódás. Részegség. Nagyböjt utáni rosszullétek.

Ha elnézem a mai húsvét ünneplést, vagy az jut eszembe, hogy az emberek csak a szabadnapnak örülnek, vagy teljesen degradálták ennek az ünnepnek a jelentőségét. Pedig mekkora ünnep is ez számunkra! Most gondolhatunk arra is, hogy ez a tett mennyire elengedhetetlen üdvösségünk számára, ellenben most inkább azt szeretném kiemelni, mekkora a szeretet Istenben irántunk.

Isten, már akkor tudta a megoldást a bűnre, amikor mi még meg sem születtünk, sőt csak évezredek múlva lettünk kusza gondolat szüleink agyában.

Ugyanakkor van egy még fontosabb üzenete ennek az igének: sokszor azt gondoljuk, ahhoz, hogy Isten szóba álljon velünk, előbb bizonyítanunk kell valamit. Ez olyan, mint amikor takarítani visszük az autót, de előtte kiporszívózzuk, hogy mégse lássák milyen koszos volt. De akkor miért viszed autómosóba?

Nem, Istennek szeretete akkora, hogy Ő téged bűnösként akar megismerni, hogy kézen fogjon, elvezessen igazságról igazságra és végül az örök életre.

Ugye, sejted már, miről (pontosabban kiről) szól a húsvét?

"Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg."
(Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet 3. vers) 

Amikor elolvastam a fenti igét, nem igazán tudtam, mit lehetne erről írni. Csak ültem és néztem magam elé, próbáltam megemészteni az olvasottakat, de nem ment. Nem ment, mert nem tudom még mindig “ép ésszel” felfogni a leírtakat.

Az még megtörténik, hogy valaki miattunk szenved, mert tévedünk. Néha még az is előfordul, sajnálatos módon, hogy hibánkból, figyelmetlenség miatt meghal egy vétlen fél. Eddigi olvasmányok alapján ezt nem lehet elfelejteni.

De mi van akkor, ha valaki önként adta az életét azért, akiről tudja, hogy semmibe veszi a felkínált lehetőséget, életet? Jézus ezt tette! Tudta, hogy lesznek olyanok, akik tudatosan visszautasítják az Ő áldozatát, és mégis vállalta a keresztet. Azért mert, ha valaki hisz benne, már megérte.

Két szempontból is fantasztikus ez az igevers:

1. Ha úgy látod, azt gondolod, hogy léted értelmetlen, gondolj arra, lehet lesz egy ember, akinek megváltoztatod az életét.
2. Isten annyira szeret, hogy mindenkinek megadja a megváltás lehetőségét, még akkor is, ha csak egy ember fogadná el az áldozatát.

Én ezt leírtam. Felfogni ezt a szeretetet még mindig nem tudom. De bízom benne, hogy lesz egy örökkévalóságnyi időm, hogy szemtől szembe beszélgessek Azzal, Aki a Szeretet!

"Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." (Pál levele a rómaiakhoz 8. fejezet 11. vers)

Ez egy bonyolult igevers, nem? Bonyolult, s talán nehezen érthető. Próbáljuk meg egy kicsit egyszerűbben értelmezni.

Az életben nagyon sok a félelmünk: a munkahely miatt, a gyerekeink, szeretteink miatt. Ugyanakkor, egy-egy alkalommal, amikor szorult, netalán lehetséges életveszélyben vagyunk, megrémülünk: vajon üdvözülök?

De tegyük érdekesebbé a “játékot”: ha most elütne az autó, rád zuhanna egy féltégla, a feltámadáskor boldog lennél, mert Isten oldalára kerülsz, vagy inkább rettegni fogsz, mert az örök halál vár rád? Na, pont erre válasz a mai igevers: nyugodjál meg: ha Isten Lelke benned van, élni fogsz. Ennyi. Nincs más alternatíva, nincsenek köztes megoldások. A kérdésre vagy két válasz van: igen vagy nem. Itt már nem kertelhetsz.

Legyen ez a motiváció arra, hogy személyesen megismerd és egy örökkévalóságon át tanulmányozd az univerzumot megváltoztató szeretetet!

"Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Pál levele a Galatabeliekhez 1. fejezet 10. vers)

Hát igen... Kinek akarok megfelelni? A társadalom elvárásainak? A szüleim álmainak? A kollégáim, munkahelyem alkotta mikro-környezetnek? Esetleg az iskola / évfolyamtársaimnak? Nehéz ügy...

Még nehezebb tudni mi a helyes, és mégis külső kényszer miatt másféleképpen tenni. Eleget akarok tenni a saját magam alkotta szülői képnek, saját magam alkotta jeles dolgozó jelentette elvárásoknak, s közben természetesen feleség / férj is akarok lenni, csábító a párom számára, és még sorolhatnám a sort. S ha keresztény vagy, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindig úgy viselkedj, válaszolj, gondolkodj, mint egy "jó" egyháztag. Ha így végig olvasom a sort, az az érzésem támad, hogy rólam lehetne modellezni a skizofréniát kiváltó okokat.

Mennyivel egyszerűbb utat kínál Isten: tedd a jót, neki "felelj" meg, az Ő elvárásait valósítsd meg. S a többi megoldódik. Milyen hatékony a stresszkezelés, ha nem kell folyton arra figyelnem, hogy: jaj, most hogy beszélek, most hogyan, mit hangsúlyozok, most azt mondjam, amit egy "becsületes" kereszténynek mondani kell, hanem csak azt mondom, amire Isten Lelke indít, úgy viselkedem, ahogy Jézustól tanultam, s nem megfelelőségből, hanem szeretetből és belső indíttatásból.

Stresszmentes életet akarsz? Keresd Istent és Ő megtanít rá!

"Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, Őt hívom segítségül, amíg csak élek." (116. Zsoltár 1. és 2. verse)

Istenben a legszenzációsabb dolog, hogy tudja, mire van szükségünk, és mindig megadja azt. Igaz, mi sokszor úgy gondoljuk, hogy tudjuk mi az, ami elengedhetetlen az életünkhöz, ám végül kiderül, hogy az is csak egy a sok közül. Amikor pedig visszanézünk mi mindent tiportunk el amíg megszereztük amire vágytunk,  elszégyeljük magunkat és belátjuk: Istennek most is igaza volt. Ráébredünk, hogy Isten hallotta könyörgésem, csak én könyörögtem olyan "kitartóan", hogy nem hallottam a válaszát.

Viszont, ha elcsendesedem és engedem, hogy Isten is beszéljen hozzám, és beszélgetés alakuljon ki, akkor fantasztikus dolgokat élhetünk át.

Emlékezz vissza, amikor egy réglátott ismerősöddel találkoztál, s szóhoz sem jutottál, mert csak mondta és mondta és mondta az ő ügyes-bajos dolgait, majd elköszönt és elment. 

Ne tedd ezt Istennel, engedd, hogy olyan élményekkel ajándékozzon meg, mint a zsoltárost, aki ezeket megtapasztalva elhatározta, hogy soha nem fog máshoz tanácsért fordulni!

"Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett." (Jakab apostol levele 3. fejezet 16. vers)

- Anyu! Anyu! A Péternek új ceruzája van! Nekem is kell egy!

- Apa! Apa! A Sándornak új a biciklije, nekem pedig már régi! Nekem is olyan bicikli kell, mint az övé!

- Apa! Anya! Már minden évfolyamtársamnak van autója, ráadásul a Tamásnak egy nagyon jó sportkocsija van! Nekem is olyan kell és kész! Oldjátok meg, vagy én oldom meg!

- Izabellának mindene megvan! Háza, férje, gyereke! Én meg itt ülök magányosan az albérletben! Milyen megalázó! Ő mindig mosolyog! Ő a hibás, hogy nekem nem sikerült Péterrel maradnom, mert mindig olyan nyájas és kedves volt!

Ezennel a többrendbeli lopásnak és egy rendbeli gyilkosságnak vádjában a vádlottat bűnösnek ítélem!

"... erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében." (Efézusi levél 6. fejezet 10. vers)

"Az Úr az én jó pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez terelget. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az Ő nevéért" (23. Zsoltár 1-3 vers)

Azt hiszem a mai ige nem ismeretlen. Talán ez az egyik leggyakrabban idézett Zsoltár. S Azt hiszem, ha mást nem is, de ezt a pár verset mindenki ismeri, aki valaha is egy zsoltáros könyvet átlapozott. Erről a pár versről órákat lehetne beszélni, oldalakat lehetne teleírni, és mégsem tudnánk visszaadni, megmagyarázni azt a nyugalmat, békét, amit ezek a versek, ez a Zsoltár sugároz.

Kedvenc részem: csendes vizekhez terelget engem. Ez a négy szó képes egy teljes képet festeni Istenről.

1. Csendes. Milyen ritka az a pillanat, amikor el tudunk vonulni, hogy csendben elmélkedjünk, gondolkodjunk. Milyen értékes a csend, amikor a nagyvárosok nyüzsgése még álmunkban is kísért. S milyen értékes a csend, amikor arra várunk, hogy Isten szóljon hozzánk. Csak akkor halljuk meg Istent, ha megtanulunk csendben maradni.

2. Vizekhez. Sokszor túráztam, s a legjobb emlékeim közé tartozik, amikor egy friss forráshoz értünk, vagy egy tóhoz, patakok, amiben megmártóztunk, vagy csak csodáljuk a keze munkáját. Isten gondoskodik arról, hogy legyen időnk felüdülni, elcsendesedni.

3. Terelget. Nem hajt, irányít, vezet, vonszol. Terelget. Érzed a szeretetet? Néha el-el kallódunk, de Isten szeretetével a nyugalom irányába terelget.

4. Engem. Jézus egész élete rólam és rólad szólt. Azért jött el a földre, hogy megismertesse Istent velem, és helyes Istenképem legyen. Azért halt meg a kereszten, hogy élhessek. Azért támadt fel, hogy lássam, amikor azt hiszem vége van mindennek, akkor is Benne tudjak bízni. Lényegében az egész Biblia rólam és rólad szól: hogyan jussak el azokhoz a csendes vizekhez, melyeket Isten készített számomra, az Ő országában.

Ismerd meg azt az Istent, aki szeretetében mindent megtett érted: nyisd ki a Bibliád és olvasd, vagy csak csendesedj el, kérdezz, beszélgess és Ő meghallgat és válaszol.